Történetünk

Komlódtótfalu hajdan két község volt: Komlód, illetve Dombó. Levéltári és régészeti kutatásokból megállapítható, hogy a X.-XI. században már létezett a település. 1337-ben készült oklevélben említik Komlód néven a falut, mint a Komlódi család birtokát. Dombó, mely szláv eredetű név és magyarul “tölgy”-et jelent – első okleveles említése 1312-ben történt, mint a Darahy család birtoka. 1430-ban már Tótfaluként írják nevét. Ezt követően a két település eggyé vált. A XV. századtól a Becsky család birtoka lett. A XVII. század végén a községnek már volt fából épült református temploma.

A XX. század elején, Trianont követően a község az ország határára került, így elvágták természetes történelmi központjától, Szatmárnémetitől. Csengerrel az idők folyamán vagy a híd vagy a révátkelő kötötte össze. Erről Petőfi Sándor is megemlékezett egyik versében.

Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre – a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott.

A falu közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel rendelkező község, mely a három községet, így Szamosbecset is magába foglaló csengersimai körjegyzőséghez tartozik.